A PROJEKT EREDMÉNYEI
TUDNIVALÓK A PROJEKTRŐL
A Szlovén édesvízi vizes élőhelyek védelme és működtetése (más néven WETMAN) című projekt keretében az alábbi célokat tűztük ki: hat szlovén vizes élőhely állapotának helyreállítása és javítása, amelyek egyben Natura 2000 területnek is minősülnek. Az érintett helyszínek: Pohorjei láprétek, Zelenci, a Mura Petesháza közeli mocsarai, Planik, Vrhe, valamint a Vinica közeli fehér-krajnai tavak.
A projekttevékenységek és a projekt során felmerülő kiegészítő tevékenységek végrehajtásával sikerült hozzájárulnunk a szlovén vizes élőhelyek megóvásához és fenntartható kezelésükhöz. A projektet a Szlovén Köztársaság Természetvédelmi Intézete szervezte az alábbi partnerek bevonásával: Szlovén Köztársaság Vízügyi Intézete (IZVRS), Szlovén Halászati Kutatóintézet (ZZRS), Szlovén Erdészeti Intézet (ZGS), Ruše Önkormányzata, Kranjska Gora Önkormányzata és a Szlovén Rádió és Televízió (RTV).
A Projekt 2011. február 1. és 2015. február 1. között valósult meg. Hozzávetőleges értékének (2 144 376 euró) felét az EU „LIFE+Természet” programja keretében finanszíroztuk. A projekt finanszírozásához az alábbi szervezetek is hozzájárultak: a Környezetvédelmi és Területrendezési Minisztérium (26%), Slovenska Bistrica, Zreče, Črnomelj, Slovenj Gradec és Lovrenc na Pohorju önkormányzata, valamint Maribor városa.
MIÉRT VÁGTUNK BELE A PROJEKTBE?
Az emberek régen számos vizes rétet és vizes erdőt leengedtek, hogy javítsák a mezőgazdasági és fakitermelési mutatókat. Csak az elmúlt pár évben ébredtünk rá (amikor a felszínük jelentős mértékben elkezdett apadni), hogy a vizes élőhelyek milyen fontos szerepet játszanak, és hogy mennyire sürgős beavatkozni a megóvásuk érdekében. A szakértők szerint az elmúlt 100 évben az európai vizes élőhelyek körülbelül 50–90%-a semmisült meg. Szlovéniában több mint 100 000 hektárnyi vizes élőhely semmisült meg 1772 és 1990 között (Beltram, G., 1996, The Conservation and Management of Wetlands in Slovenia, Ph.D. Thesis in Human Ecology, Vrie Universiteit, Brussels, 328. oldal).
A projekt során a vizes élőhelyeket érintő alábbi problémákra kerestünk megoldást:
IDEGEN FAJOK BETELEPÍTÉSE
Az emberek régen idegen fajokat telepítettek a tavakba, patakokba, mocsarakba és más vizekbe. Ezek a fajok szembeszállnak az őshonos fajokkal az élelemért és az élőhelyért.
A VIZES ÉLŐHELYEK HIDROLÓGIAI VISZONYAINAK MEGVÁLTOZÁSA, ÉS AZ EBBŐL EREDŐ TÚLBURJÁNZÁS
Az emberek régen számos vizes élőhelyet próbáltak leengedni. A vízrendszerben bekövetkezett változások miatt ezek a területek elkezdtek túlburjánzani, vagy elkezdték őket hulladéklerakó helyként hasznosítani.
A TERMÉSZETVÉDELEM FONTOSSÁGÁVAL KAPCSOLATOS TÁJÉKOZATLANSÁG
A vizes élőhelyekkel szembeni téves hozzáállás a fontosságukkal kapcsolatos tudatlanságból ered. Az emberek nem tudnak arról, hogy környezetvédelmileg miért fontosak és milyen előnyöket kínálnak. Mindeközben a kültéri programok egyre nagyobb teret hódítanak, így az emberek szinte egész évben járják a természetet.
AZ ÉLŐHELYEK ELPUSZTÍTÁSA, ÉS AZ ÁLLATOK MEGZAVARÁSA
A természetben töltött kültéri programok térhódítása egyre nagyobb terhet ró a környezetre. A turisták manapság szívesen látogatnak el vizes élőhelyekre. A tömeges látogatások azonban elpusztítják a növényzetet és az élőhelyeket, valamint megzavarják az éppen fészkelő, etető és/vagy szaporodó állatokat.
A PROJEKT CÉLKITŰZÉSEI
A projekt hat pilotterülete különböző típusú vizes élőhelyeknek minősül (magas és alacsony állású láprétek, mocsarak, tavak, vizenyős és ártéri rétek), amelyeket a múltban nem megfelelően tartottak karban. A projekt célkitűzései elsősorban 8 európai veszélyeztetett faj megóvására és – a Projekt pilotterületein található – 7 vizes élőhelytípus minőségének javítására és megfelelő természetvédelmi állapotban tartására irányulnak. A WETMAN Projektet nagyobb tevékenységi csoportokra osztottuk fel, mint például: a pilotterületek hidrológiai viszonyainak revitalizálása (újjáépítése); a túlburjánzott növényzet eltávolítása; az invazív fajok számának csökkentése; valamint a pilotterületek további pusztulásának megelőzése és fenntartható kezelésük biztosítása.
PROJEKTTEVÉKENYSÉGEK ÉS AZOK EREDMÉNYEI
A NAGY POHORJEI LÁPRÉTEK
Az erdőiről felismerhető Pohorje-hegység Szlovénia északkeleti részében található. A főként szilikátos talaj gyenge áteresztőképességemiatt a víz gyakran megáll, ennek következtében alakultak ki a kis tavakkal és lápi erdőkkel tarkított, helyenként tőzegi fenyvesekkel övezett tőzeglápok. Szlovénia magas- és síklápjai az európai mocsaras térség déli határvonala mentén terülnek el. A pohorjei láprétek ökorendszere az ország egyik legnagyobb ilyen jellegű vizes élőhelye. Ezen speciális ökorendszer számos növény- és állatfajnak ad otthont, miközben a térséget a turisták is szívesen látogatják. A nagy pohorjei lápréteket régen tudatosan leengedték elvezető csatornákkal, hogy javítsák az erdőgazdálkodás és a mezőgazdaság színvonalát.
A Projekt célja a nyugati siketfajd és a nyírfajd élőhelyének, valamint az alábbi típusú élőhelyek minőségének javítása volt: aktív magas lápok, átmeneti mocsarak, mocsaras erdők és természetes disztrofikus tavak. A projektterület 5 mocsárkomplexumból tevődik össze: a Lovrenc-tavak szomszédos, szélesebb területe (89 hektár), a tó mocsárterülete (Ribniško barje – 9,3 hektár), valamint a Fekete-tó (Black Lake) (Črno jezero – 68 hektár) déli és a Klopni Vrh láprétek (93,9 hektár) északi része közötti terület.
A Projekt keretében az elvezető csatornáknál épített 112 gáttal sikerült javítani a Klopni Vrh láprétek, a Javorski Vrh láprétek és a Lovrenc láprétek vízrendszerét (a Javorski Vrh lápréteknél 17, a Klopni Vrh lápréteknél 90, míg a Lovrenc-tavak térségében 5 gát épült). A munka nagy kihívást jelentett, hiszen az építkezési anyagokat fizikális úton a helyszínre kellett szállítani. A térség túlburjánzása jelentősen le fog lassulni vagy akár teljesen meg is áll majd a vízrendszer minősége javításának köszönhetően.
Ezzel az aktív láprétek és az átmeneti mocsarak állapota, és így a nyugat siketfajd és a nyírfajd élőhelyének minősége is javulni fog. Hat víztározót ástunk a Klopni Vrh és a Javorski Vrh lápoknál. A talajvíz szintjét mind az öt területen folyamatosan figyeltük.
A túlburjánzott területeken eltávolítottuk a túlnőtt növényeket, valamint az egyes élőhelyek szerkezeteinek karbantartásával felújítottuk az erdőt. Összességében 11 hektáron szüntettük meg a túlburjánzást. A kevésbé megerőltető feladatoknál önkéntesek segítségét is igénybe vettük.
A pohorjei lápréteket minden évben sok turista keresi fel. A Lovrenc-tavaknál, valamint a mesterséges tónál (Pond Lake) és a Fekete-tónál (Black Lake) infravörös érzékelőket állítottunk fel a látogatók számának rögzítése érdekében. A turisták körében a Lovrenc-tavak a legnépszerűbbek – évente több mint 30 000 látogatót vonzanak (főként a nyári hónapokban).
A talajvíz szintjét az összes területen folyamatosan figyeljük. Ehhez több mint 20 mérőállomást alakítottunk ki, ahol piezométerek segítségével rögzítjük a talajvíz szintjét. Visszaállítottunk hat kisebb víztározót.
Az új faösvények megépítésével és felújításával csökkenteni tudjuk a turizmusnak az érzékeny mocsaras vidékekre gyakorolt negatív hatásait. Összességében több mint 2000 méter hosszan sikerült helyreállítanunk, illetve felújítanunk a faösvényt (mesterséges tó (Pond Lake) – 175 m; Lovrenc-tavak – 664 m; Fekete-tó (Black Lake) – 864 m, Ostruščica – 180 m). Fa kerítéssel határolt padokat is építettünk, amelyeken a túrázók megpihenhetnek, és gyönyörködhetnek a természet szépségében. A Fekete-tóhoz (Black Lake) vezető út mentén kiépítettünk egy magyarázó, bemutató célú útvonalat is. Ennek eredményeképpen a pohorjei vizes élőhelyek térségében elkezdtek létrejönni a homogén, minőségi turista- és kalandútvonalak. A Projektre rendelkezésre álló pénzt többek között a Lovrenc-tavaknál található kilátótorony felújítására költöttük. Ezen felül újjáépítettük a térségben található táblákat, és felhúztunk egy fakerítést, amellyel megakadályozható, hogy az állatok az Ostruščica pri Rogli lápréteken legeljenek.
A munkába besegítő önkénteseknek köszönhetően az épített út hossza jócskán meghaladja a tervezett hosszot. Magánszemélyek, a szlovén hadsereg, alpesi klubok, idegenforgalmi egyesületek, a tűzoltóság, a menedékházak gondnokai, az alpesi bizottságok, az önkormányzati képviselők és a projektpartnerek is a segítségünkre siettek. Összesen 2900 óra önkéntes munkát vállaltunk. Az útvonal újraépítéséhez és fejlesztéséhez összesen 2264 darab falemezt, 147 köbméter pallót, illetve 250 köbméter (12 teherautónyi) fát használtunk fel. Egy falemez átlagos súlya 40 kg volt.
ZELENCI
A Száva Dolinka-folyó forrásaként is ismert Zelenci egy vizes élőhely a Felső-Krajna-beli Podkoren mellett. Ennek a vizes élőhelynek a különlegessége és egyedisége a táji sokszínűség és komplexitás, hiszen kis területen forráshely, víz alatti forrásokkal tarkított tavacskák, vízszemek és kanyargó vízmedrek ugyanúgy megtalálhatók, mint az átmeneti és síklápok. A térség számos ritka és veszélyeztetett növény és állatfajtaélőhelye. A térséget, a környező dombok záporpatakjai által szállított kavicshordalékkal való eltömődés fenyegeti. A Zelenci–Jezerca térség középső részében lerakódó kavicshordalék mennyiségének csökkentése érdekében hordalékfogót építettünk a Čošeljn Ravine-pataknál (Čošeljnov graben).
A Zelenci túlburjánzása egy természetes folyamat. A helybeliek évtizedeken, évszázadokon át lassították a folyamatot a rendszeres fűnyírással és favágással. Ez a tevékenység azonban mára megszűnt. A projekt keretében közel 2 hektárnyi túlburjánzott növényzetet távolítottunk el a kiválasztott területekről. A Zelenci Felső-Krajnának egy olyan része, amelyet a turisták szívesen látogatnak, ezért is készítettünk új tájékoztató táblákat, amelyek bemutatják a látnivalókat és a térség sajátosságait. Ezen felül a természetvédelmi terület határait jelző táblákat, illetve a látogatókat a körút mentén végigvezető irányjelző táblákat is kihelyeztünk. A kerékpáros út és a járda mentén két fapadot is újjáépítettünk.
A Projekt keretében elkészítettük a Zelenci Gazdálkodási Tervet. A tervben lefektettük a térségben 2030-ig esedékes jövőbeli fejlesztési és gazdálkodási tevékenységek alapjait. A küldetés és a stratégiai célok figyelembevételével részletes operatív célokat és mérőszámokat határoztunk meg, amelyeket teljesíteni kell a kívánt célok eléréséhez. A tervet Kranjska Gora önkormányzatának testülete is jóváhagyta.
A WETMAN projekt keretében kiépítettünk egy hordalékfogót a Čošeljnov grabennél, amely közvetlenül a Tomfébe és a Zelenciben található kis folyóba torkollik. A hordalékfogó kapacitása 220 köbméter.
A tervben figyelembe vettük a tulajdonosok és a nyilvánosság bevonásának előmozdítására szervezett workshopokon bemutatott irányelveket és kiindulási pontokat.
VRHE
A Slovenj Gradec melletti Vrhe település mellett, a Selčnica forráshelye közeli erdőben több kisebb mocsaras terület fekszik el 6,3 hektáron. A terület nagy részét mocsári erdő borítja, míg a tisztásokon egyszerű síklápok alakultak ki a megrekedt víz miatt. Itt többek között megtalálhatjuk a ritkaságnak számító hagymaburkot, a mocsári nőszőfüvet, a tarka zsurlót, a széleslevelű gyapjúsást és számos egyéb sásfajtát.
Régen a területen keresztül haladó erdei ösvényt építettek, amely megváltoztatta a térség hidrológiai viszonyait. Továbbá az emberek lovak legeltetésére is használták ezt a területet. Mivel legeltetés már nem folyik a területen, a növényzet elkezdett túlburjánzani. A tulajdonos segítségével elvégeztük a legszükségesebb tevékenységeket, amelyekkel megvédhető a hagymaburok ebben a térségben.
A vízrendszer revitalizálásával javítottuk a térség hidrológiai állapotát. A magas áteresztőképességű gát építésével elősegítjük a terület vizesedését. A terület felett futó erdei úton egy homokfogó hozzáadásával felújítottunk két vízátereszt, ezzel megakadályozva a vizes élőhelyek beborítását. 0,8 hektáros részen megszüntettük a túlburjánzott növényzetet, és sikerült növelnünk a nem erdős mocsártér felszínét.
Számos környezetvédelmi kampányt és természettudományos napot tartottunk a Slovenj Gradec-i középiskolával, a Slovenj Gradec-i oktatási központtal, a Szlovén Erdészeti Intézettel és más szervezetekkel együttműködésben.
PLANIK – Dobeno közeli vizes rét
A Planik nem más, mint a Dobeno lábánál található, 19 hektáros területen elfekvő elmocsarasodott karszti uvala (töbörsor), a Ručigajev studenec búvópatakkal. A víz a völgy elején lévő vizenyős területen, egy síklápon gyűlik össze, amely egyben az Európa-szerte fontosnak számító hagymaburok fajok élőhelyéül is szolgál. A vizes élőhely környékén belterjes vizes rétek és erdőtalálható. Régen, amikor a térségben még jelentős mezőgazdasági tevékenység folyt, a lakosok kiástak néhány hidrológiai fejlesztést (árkot), amelyek megváltoztatták a Planik-térség hidrológiai viszonyait.
A hagymaburok elsősorban a térség megváltozott hidrológiai viszonyai miatt került veszélybe, ahogy a fás fajok gyors terjeszkedése is ennek tudható be, hiszen a térségben megszűnt a mezőgazdasági tevékenység. A térségben élő tulajdonosok támogatásával sikerült véghezvinni a hagymaburok megmentésére irányuló legfontosabb lépéseket. Öt fa gátat állítottunk fel a két holdas területen, amelynek köszönhetően némileg megemelkedett a vizes élőhely vízszintje, és így javultak a hidrológiai viszonyok is. A gátakat úgy terveztük, hogy amennyiben a jelenlegi emelkedés nem bizonyul elegendőnek, a vízszint kismértékben még tovább emelhető. Három önkéntes kampányt szerveztünk, amelyek keretében sikerült egy 1,4 hektáros részen megszüntetni a fás fajok túlburjánzását. Az első kampányban Mengeš önkormányzata, a Nigritella társaság és számos önkéntes segítette a munkánkat, míg a második kampányban a középiskola természetvédelem szakos tanulói siettek a segítségünkre BC Naklóból. A kampányt harmadik alkalommal is megrendeztük: ennek keretében eltávolítottuk az elmúlt két évben nőtt cserjéket, valamint néhány új területet is kezelésbe vettünk. A vizes élőhelyek hidrológiai viszonyaiban bekövetkező változások megfigyelése érdekében a gátak felállítása előtt egy teljes évig (kéthetente) mértük a talajvíz szintjét piezométerek segítségével. A Projekt végét követően is figyelni fogjuk a talajvíz szintjét.
A FEHÉR-KRAJNA HÁROM TAVA – Gornji kal, Krivače és Kršeljivec
A Gornji kal pilotterület három tóból (szlovénül: „kal”-ból) áll, amelyek a környező mezővel, réttel és egyéb szárazföldi területekkel együtt 18,7 hektáron terülnek el. Régen a Fehér-Krajna régióban található falvak közül szinte mindegyiknek saját tava volt, amelyek elsősorban az állatotok itatására és a ruhák mosására szolgáltak. Napjainkban ezek a tavak környezetvédelmi funkciót töltenek be. Ezen tóhálózat biztosítja, hogy a veszélyeztetett állat- és növényfajok élőhelyéül szolgáló kisebb vízfelszínek ne tűnjenek el a Karszt régió mélyebb fekvésű részeiről.
A 2011. évi kezdeti európai taviteknős-számlálás szerint a helyi populáció súlyosan veszélyeztetett, hiszen a szakemberek mindössze öt idősebb példányt találtak ezen fajból.
Ezen tavak körül eltávolítottuk a túlnőtt növényzetet (2 hektár). A Krivače-tónál megemeltük a vízszintet, valamint dinamikus és sekély emelkedőket, illetve egy homokos részt is kialakítottunk az európai tavi teknősök fészekrakásának megkönnyítése érdekében (0,4 hektár). A Kršeljivec-tó átépítése során kialakítottunk egy szigetet, egy félszigetet és jól strukturált, dinamikus emelkedőket az európai tavi teknősök igényeinek megfelelően (1,3 hektár). Napjainkban ez Fehér-Krajna egyik legnagyobb tava. Korábban is létezett, de akkoriban leengedték és feltöltötték hulladékkal.
A Gornji kal térséget is rendbe tettük. A tavacska felét csendes zónának nyilvánítottuk, amelynek elsődleges célja az európai tavi teknős, valamint más állat- és növényfajok megmentése. Ennek érdekében átrendeztük az emelkedőket, és új, sekély szakaszokat építettünk ki (0,7 hektár). A tavacska másik felé fenntartható módon alakítottuk ki: a látogatók asztaloknál és padoknál pihenhetnek meg, a horgászok pedig a mólókról hódolhatnak szenvedélyüknek. Jelenleg a horgászás csak a tavacska nyugati felében engedélyezett. A Horgász Szövetség és a Črnomelj Halász Klub közös erőfeszítésekkel, célzottan kifogta az idegen halfajokat a Projekt keretében.
Annak érdekében, hogy a térségben sikerüljön fokozni az európai tavi teknős jelenlétét, a szlovén környezetvédelmi hatóság (MESP) engedélyével négy nőstény (a tojásaikkal együtt) és egy hím példányt telepítsünk a tóba az európai tavi teknősökből.
A Gornji kal pilotterületen a Projekt célja a térség egyetlen őshonos teknősfajtája, az európai tavi teknős (Emys orbicularis) élőhelye minőségének javítása volt.
A PETIŠOVCI KÖZELI MURA-LÁPOK
A Mura-folyó árterülete különféle elárasztott erdőknek, kiöntött folyómedreknek, lápoknak és komplex vizes réteknek ad otthont. A Projekt célja a Nagy Parlag (10 hektár), a Muriša (17,4 hektár) és a Csikó Legelő (6,8 hektár) láp kiszáradásának és túlnövésének lelassítása volt. A lápok régebben túlnőttek a különféle természeti folyamatok miatt, és emiatt lecsökkent a lápok jellegzetes élőhelyeinek és állatfajainak száma. A Projekt célja ezen – a folyódinamikához már nem kapcsolódó – lápok várható élettartamának meghosszabbítása és az alábbi célfajok: európai lápi póc, sárgafoltos szitakötő, európai tavi teknős, kétéltűek, mint például az olasz tarajos gőte és az európai vöröshasú unka – élőhelyeinek és életkörülményeinek javítása, valamint a Magnopotamion vagy Hydrocharition növényzettel rendelkező természetes eutróf tavak által biztosított élőhelyek minőségének javítása volt.
Eltávolítottuk a fanövényzetet és az iszapot a Nagy Parlag és a Csikó Legelő mocsárnál, valamint kimélyítettük a medrüket. Végül kialakítottuk a védőgátat. Összesen 2,1 hektárnyi új mocsáros vízfelszínt sikerült létrehozni a mozaikszerű mélyítéssel, amely során körülbelül 30 000 köbméternyi anyagot távolítottunk el mindkét mocsárból. A kiásott anyagot a Lakoš hordalékfogó töltésének ökológiai helyreállítására használtuk fel. Ennek keretében dinamikusan mélyülő, sekély partszakaszokat alakítottunk ki (0,35 hektár). A hidrológiai munkák révén sikerült meghosszabbítanunk a mocsarak élettartamát, és sikerült javítanunk a veszélyeztetett célállatfajok és célnövényfajok élőhelyeinek minőségét. A mocsarak újjáépített részei formájukban és mélységükben is hasonlítanak a természetes mocsarakra. A Szlovén Halászati Kutatóintézet leürítette a mocsár halállományát, hogy a lehető legtöbb idegen fajt eltávolíthassuk a mocsárból – ezzel próbáltuk csökkenteni az őshonos fajokra és élőhelyekre nehezedő nyomást.
VIZES ÉLŐHELYEK – A TERMÉSZET OSZTÁLYTERME
Mivel a projekthez tartozó némely pilotterületek nem voltak túl ismertek, promóciós anyagokat készítettünk hozzájuk (pl. brosúrák, leporellók, képeslapok és poszterek). A www.wetman.si weboldalon naprakész információkat közöltünk a projekthez tartozó eseményekről, tevékenységekről és eredményekről. Számos (több mint 250) cikket írtunk a helyi és országos – írott és elektronikus – sajtóba. Professzionális tartalmat készítettünk a projekthez tartozó összes pilotterületen felállított tájékoztató táblákra.
Több mint 150 rendezvényt tartottunk, ahol többek között a polgármesterekkel, a helyi önkormányzati képviselőkkel, a helyi közösségek tagjaival és a többi érdekelttel is találkoztunk. Az összes területen több mint 75 rendezvényen tartottunk prezentációkat. 1100 általános- és 750 középiskolás gyermek számára tartottunk természettudományos napokat és prezentációkat. A Radio-Television Slovenia csatornával együttműködésben elkészítettünk egy 30-perces dokumentumfilmet, illetve három rövid reklámot.
A vetítés előtt a tárca minisztere ünnepélyes beszédet mondott. A premiert több mint 80 000 néző látta a nemzeti televízió-csatornán. A Projektet hat nemzetközi konferencián is bemutatták.
A TERMÉSZETVÉDELMI IRÁNYELVEK ÁTÜLTETÉSE A SZEKTORÁLIS TERVEKBE
Szlovéniában a Natura 2000 program irányítása a szektorális terv része. Ebből kifolyólag a Natura 2000 programba bevont fajok és élőhelytípusok védelméhez kapcsolódó összes irányelvet átültetjük a szektorális tervekbe. Éppen ezért vettünk részt aktívan az erdőgazdálkodási egységek gazdálkodási terveinek kidolgozásában, valamint a vadászati, tenyésztési és haltenyésztési tervek létrehozásában.
Az erdészekkel együttműködve megjelöltük az állatok élőhelyéül szolgáló fákat, valamint a horgászok bevonásával kijelöltük az ún. csendes zónákat. Ezen kívül megvitattuk a mezőgazdasági szektor résztvevőivel a természetvédelmi tartalmaknak a védett területeken működő mezőgazdasági rendszerekbe történő átültetésének lehetőségeit. A Projekt keretében az összes pilotterülethez elkészített természetvédelmi irányelveket a Natura 2000 helyszínek programjának menedzsmentjével koordináltuk.
